A titokzatos lány

Szóval már irodalom óra vége van, de a fura lány még mindig le sem vette rólam a szemét. Próbáltam rá kedvesen mosolyogni, már be is mutatkoztam, de semmi. Csak néz, néz és néz. Folyamatosan, megállás nélkül. És tudni kell rólam hogy ha néznek, attól csak egyre idegesebb leszek. A régi barátaim azt mondták, paranoiás vagyok, mert ilyenkor csak beképzelem magamnak ezt az egészet, de teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a lány egyre csak engem figyel.
Mikor kicsengettek irodalomról, elindultam a folyosó felé megkeresni a szekrényemet. Anyu adott egy papírt amire minden fel volt írva (komolyan úgy kezel mint egy kisgyereket) kiderült, hogy a szekrényem a rajzterem melletti sorban a harmadik. Miközben sétálok a szekrényem felé, észrevettem, hogy az előbbi vörös csaj jön velem szemben. Duplájára gyorsítottam a lépteimet, hogy minél hamarabb elhúzzak mellette, közben a szívem majd kiugrott a helyéről. Mikor egyre közelebb voltam a lányhoz, már futottam a szekrényem felé. Mikor megérkeztem, elforgattam a zárat, hogy a számok a megfelelő sorrendbe legyenek, kinyitottam a kék színű, kopott szekrény ajtaját és bepakoltam a könyveim. Aztán ránéztem az órarendre. Matematika. Megfogtam a vastag, kemény borítású, piros matematika tankönyvet és a hozzá tartozó piros kockás spirálfüzetem, valamint a fekete szőrös tolltartómat, és becsuktam a szekrényt. És ott volt. A szekrény mellett ott állt a vörös hajú, szeplős lány, mostmár szemüvegben, rajta kék kardigán és egy ütött-kopott farmernadrág. A kezében egy becsomagolt szendvics.
-Heló! Kristy vagyok. Tudod, irodalom órán elgondolkoztam rajta, hogy mi egész jó barátnők lehetnénk. Van kedved velem lógni suli után?-szólt a lány.
-Hát öhm...persze. Miért is ne.-válaszoltam meglepődve.
-Oké. Akkor háromkor a suli melletti parkban.-mondta, és bement a rajzterembe.

Első nap a suliban

Fáradtan ültem az ágyon. Arra gondoltam, mennyire nem akarok ezen a helyen élni. Egy hete élünk Londonban, de már most utálom. Senkit se ismerek itt, és New York is sokkal jobb volt. Mióta anyu munkát kapott az egyik barátnője főnökétől (aki mellesleg cseppet se szimpatikus) teljesen felforgatta az életem. Mi értelme volt kiszakítani a megszokott környezetből? Eztm sose fogom megérteni. Lemegyek a konyhába, anyu az asztalnál ül, Tom a reggelijét fogyasztja.

-Apu már el is ment?-kérdeztem.

-Igen, már korán elindult, csak nem akart felébreszteni. Ugye nem gond ha ma busszal kell elmenned?

Gyanakvóan néztem anyura. Már alig várta hogy bekísérhessen az új sulimba, most meg hirtelen meggondolta magát. 

-Oké, persze.-mondtam unottan. Semmi kedvem kérdezősködni.

Mikor elindulok a szobám ajtaja felé hogy felöltözzek, Tom ugrik elém egy szál alsógatyában, lézerkarddal a kezében.

-Most meghalsz!-ordítja röhögve.

-Hagyj, Tom! Sietnem kell.-mondtam, és becsaptam magam mögött az ajtót.

Mikor a busz lassítani kezdett, görcsbe rándult a gyomrom. Megérkeztünk. Ennyire még sosem féltem. Leszálltam a buszról és elindultam az új iskolám kapuja felé. Aztán megálltam. Nem tudom miért, lehet hogy csak a félelem állított meg. Ott álltam a nagy, barna vaskapu előtt a kedvenc koptatott, saját kézzel kiszaggatott farmeremben és a tizennegyedik születésnapomra kapott fekete pólómban, amin egy "New York" felirat állt. Szőke hajamat a szél teljesen összeborzolta. Vettem egy magy levegőt, és beléptem a kapun. A folyosó üres volt. Ránéztem az órámra. "Jézusom, elkéstem!" gondoltam magamban. Aztán csak rohantam a hosszú, kövekkel kirakott, narancssárga tapétával burkolt folyosón, mire megtaláltam az osztályom. Még egy nagy levegő, kopogok és benyitok. Egy irodalom óra kellős közepén voltam. Mindenki engem bámult, és ettől kicsit zavarba jöttem. Aztán odaléptem a tanárhoz, aki csidálkozóan nézett végig rajtam.

-Jónapot, Lola vagyok. Még új vagyok itt és öhm...

-Lola Ewans? Szia..én mrs. Stuart vagyok. Nézd csak, ott egy üres hely, Billy, engedd oda Lolát!

Leültem a székre. Előpakoltam a felszerelésem, és próbáltam figyelni, de valamiért nem ment. Valaki engem nézett. Egy vörös hajú, szeplős, szemüveges lány ült mögöttem, aki komoly ábrázattal bámult. Valyon mit akar?